Hétfő reggel a postás éppen szokásos körútját rója, amikor látja, hogy Molnár jön ki a kukához egy láda üres üveggel a kezében. - Csak nem házibuli volt nálatok a hétvégén? - kérdezi a postás. - De, még szombat este volt a buli, de csak most kezdek magamhoz térni. Vagy 12 pár volt nálunk, és egy kicsit bevadultunk. Elég sok pia fogyott, aztán "Ki vagyok én?"-t játszottunk. - mondja Molnár. - Azt meg hogy kell? - Minden pasi bevonul egy szobába, és egyenként jönnek ki, felül álcázva, alul semmiben. A lányok pedig kitalálják, ki kicsoda. - Hű, de kár, hogy nem voltam itt! - kiált fel a postás. - Talán jobb is, mert legalább ötször hangzott el a neved!

1. Bután nézel, mint lufiárus a nyílzáporban... 2. Megcsaplak, mint hiénát a dögszag! 3. Olyan csúnya vagy, hogy a kígyót ütni kellett, hogy megmarjon!

Csak kurv@ nehéz

befelé jövet már összejött!

A kocsmából indul haza az alkoholista, de útravalóként még egy üveg vörösbort betesz a kabátzsebébe. Ahogy botorkál az úton, beleesik egy árokba, jól megüti magát. Érzi, hogy valami nedvesség elkezd végigfolyni a mellkasán, kétségbeesve felkiált: - Remélem vér!

Ha hajszálat találsz a levesedben, ne csüggedj. Inkább adj hálát, hogy nem pöndörödik.

Egy szovjet állampolgár elmegy szavazni. Ahelyett, hogy megnézés nélkül bedobná a szavazólapot az urnába (ami igen szavazatot jelent az egyetlen jelöltre), félrevonul és nézegetni kezdi. Azonnal odamegy hozzá egy civil ruhás szerv: - Mit művel itt maga? - Semmit, csak kíváncsi vagyok, hogy kire fogok szavazni. - Na ne viccelődjön itt, elvtárs, maga még nem hallotta, hogy a Szovjetunióban a szavazás titkos?

Egyszer fel kellett adnom egy sakkjátszmát sérülés miatt.

Én úgy vagyok a hányással, mint Ady a versírással. Egyre könnyebben megy és egyre mélyebbről jön.

A fiatalok 50%-a optimistán tekint a jövőre. A másik felének nincs pénze drogokra.